Nyáry Krisztián az Így ettek ők (202324111) című kötetében sajátos fénytörésben láttatta irodalom és gasztronómia kapcsolatát. Miután az olvasó gondolatban elfogyasztott egy finom ebédet, mi más következhetne, mint egy remek feketekávé. Nos, a mostani, szép kivitelű, albumszerű kiadvány ezt   [>>>]

Nyáry Krisztián az Így ettek ők (202324111) című kötetében sajátos fénytörésben láttatta irodalom és gasztronómia kapcsolatát. Miután az olvasó gondolatban elfogyasztott egy finom ebédet, mi más következhetne, mint egy remek feketekávé. Nos, a mostani, szép kivitelű, albumszerű kiadvány ezt kínálja, amikor szerzője kultúrtörténeti vonatkozásban „monitorozza híres emberek kávézási szokásait, pontosabban szólva, azokat az ikonikus kávéházakat, amelyek a 19. században és a 20. század elejétől otthont adtak a művészvilágnak. Ennek ellenére ez a könyv, miként az író is jelzi, nem a kávéházakról szól, hiszen ezek kultúrtörténetét már két hozzáértő alaposan feltárta (Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba, 201914136; Zeke Gyula: Volt egy feketém, 201510154). Ezért a mostani kiadvány elsősorban a kávéházakat látogató híres írók, festők, illusztris személyek alakját körvonalazza. A kávéházak közel kétszáz esztendeig a magyar művészvilág prominenseinek második lakhelyéül szolgáltak. Itt születtek meg a forradalmi, korszakmegváltó gondolatok, miközben gondolatgazdag szócsatákat folytattak egymással olyan hírességek, mint Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és sokan mások. Márai Sándor írta: „Kávéház nélkül nincs irodalom, ez azonban nem azt jelenti, hogy a millenium évében működő ötszáz budapesti kávéház mindegyike irodalmi szalonként funkcionált, Nyáry szerint ezeknek a száma jóval kevesebbre tehető, kb. öt, hat olyan irodalmi jelzővel illethető kávéház volt, amelyben valóban a művészvilág krémje jött össze, egyébként iparosok, katonák, tisztes polgárok látogatták ezeket a helyeket. Az emlékezet azért őrizte meg a Pilvax, a New York, az Abbázia, a Centrál vagy éppen a Bristol kávéházak neveit, mert az írók, festők, mindennapos vendégek voltak itt és többségük versben, rövidebb írásban emléket állított az ikonikus helyeknek. A szerző a reformkortól kezdve mutatja be az irodalmi kávéházak látogatóit és a fennmaradt anekdoták tükrében élvezetes, színes életképekben eleveníti meg a Kármán Józseftől Kertész Imréig, Csokonaitól Csoóri Sándorig tartó két évszázad kávéházai közönségének mindennapjait. Egy mára már letűnt világ életképeit villantja fel az információkban gazdag, szórakoztató, a felhasznált irodalom és képek jegyzékével, valamint névmutatóval záródó értékes kiadvány, amelyet széles körben lehet ajánlani, kultúrtörténeti gyűjteményekbe érdemes beszerezni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]