A tizenkilencedik században a ponyvairodalom egyik legnépszerűbb témája a betyárvilág volt, de számos értékes szépirodalmi műben, pl.: Jókai Mór, Gárdonyi Géza regényeiben is életre kelt ennek a különös közösségnek az élete. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy napjainkra is fennmaradtak a   [>>>]

A tizenkilencedik században a ponyvairodalom egyik legnépszerűbb témája a betyárvilág volt, de számos értékes szépirodalmi műben, pl.: Jókai Mór, Gárdonyi Géza regényeiben is életre kelt ennek a különös közösségnek az élete. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy napjainkra is fennmaradtak a leghíresebb/hírhedtebb betyárok nevei. A kötet írója vélhetően kutatómunkát is végzett, miután szépirodalmi eszközökkel megformálta a 18. század végén és a 19. század elején élt híres betyárok életét. Az egymással lazán összefüggő történetekben először Angyal Bandi (1760 /?/ – 1806), eredeti nevén Szentmártonyi Ónody András, a legrégebbről ismert betyár élete elevenedik meg. Angyal kettős életet élt, felvidéki nemesi családból származott, családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett. Éjjel rabolt, nappal úri életet élt. Első törvénysértéseit az 1780-as években követte el, először 1787-ben állt törvény elé, amikor négy ló ellopásával vádolták meg, de egy év múltán, mire ítélet született már sokkal több bűncselekményért kellett felelnie, tolvajlással vádolták, leghírhedtebb rémtette a karcagi, mezőtúri vásárokon való rablás volt. A második fejezet főhősei híres betyárvezér, Zöld Marci (1790 körül született) és Palatinszki Pista. Marci szegény sorban nevelkedett, megszökött a katonaságtól, útonálló lett, fosztogatta az urakat, csatlakozott Palatinszki betyárcsapatához. Az újabb részben Sobri Jóska, vagy Zsubri Jóska, született Pap József (1810-1837), a maga idejében rettegett útonálló alakja körvonalazódik, aki főleg a Bakony erdeiben bujkáló dunántúli betyárvezérként vált közismertté. Betyárcsapatával kegyetlen, rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtott végre, halála után még ötven évvel is emlegették, félték a nevét. A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte tévútra. Még szinte gyerekként inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A bűntényre azonban hamar fény derült, Sobrit a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte. Milfajt Ferkó (1807-1836) bakonyi betyár, Sobri Jóska alvezére volt. Urasági inasként kezdett dolgozni, de később megszökött a katonaságtól, majd juhász lett. 24 éves korában volt az első „összeütközése" a törvénnyel, miután Sobri Jóska bandájába állt, de ezt 1836 elhagyta és új, saját csapatot szervezett. Az öt betyár alakját a szerző párbeszédekbe ágyazottan, regényes formában kelti életre, felélesztve a korabeli nyelvhasználatot és nem nélkülözve a betyárromantikát sem. Az akciókban bővelkedő, fordulatokban gazdag, szórakoztató könyv bizonyára felkelti majd a fiatalabb és az idősebb korosztály érdeklődését, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]