A maga nemében unikális kötetet írt Stephanie Cacioppo, amely akár szerelmes regény is lehetne, mert egyértelműen ezt az érzést állítja fókuszba szerzője, azonban mégis inkább szakmai, tudományos munkaként érdemes kézbe venni. Harminchét éves írója a társas kapcsolatok idegtudományának egyik   [>>>]

A maga nemében unikális kötetet írt Stephanie Cacioppo, amely akár szerelmes regény is lehetne, mert egyértelműen ezt az érzést állítja fókuszba szerzője, azonban mégis inkább szakmai, tudományos munkaként érdemes kézbe venni. Harminchét éves írója a társas kapcsolatok idegtudományának egyik világszerte elismert szakértője, akinek a szerelemmel és a neurobiológiával kapcsolatos publikációi számos amerikai szakfolyóiratban jelentek már meg.*** A bevezetőben arról vall, bár szingliként is jól érezte magát, kutatása pedig kitöltötte mindennapjait, amikor a magány világhírű kutatójával, a szintén idegkutató Johnnal találkozott, ezután már nemcsak a közös érdeklődés kötötte össze őket, de a mély érzések talaján fogant szerelem is. Amikor a férfinál rákot diagnosztizáltak, hét együtt töltött harmonikus év után a sors „kegyetlen" döntése miatt végleg el kellett válniuk egymástól. Ekként a tudományos munka, lírain szép önvallomás kettejük szerelméről, a kezdetekről, az együttélés meghitt pillanatiról, majd a férfi halála utáni érzésekről, a gyászról és annak feldolgozásáról. Az író mindebbe beleszövi a témával kapcsolatos tudományos meglátásait, a kutatások során kikristályosodott téziseket és a legújabb agykémiai és viselkedéstudományi kutatások összegzésében írja le, miért szeretünk bele valakibe, mi tartja bennünk életben ezt a csodálatos érzést és végül hogyan dolgozzuk fel a szerelem elvesztését. Ha ez az érzelem bármilyen oknál fogva eltűnik az életünkből, végtelen fájdalmat és űrt hagy maga után, ennek ellenére jobb „megtapasztalni a szerelmet, még ha el is veszítjük, mint soha nem szeretni". Értékes kötet, amely bizonyára sokak érdeklődésével találkozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]