Az eddig prózákat író Juhász Miklós első verseskötete az önkifejezés nemes szándékának változatos, eklektikus kifejeződése. Szinte valamennyi versének centrumában maga áll, mégsem egocentrikus költő, mert rendre másokért, az emberekért, az emberi közösségekért szól. Még az Istenhez szóló darabja (A   [>>>]

Az eddig prózákat író Juhász Miklós első verseskötete az önkifejezés nemes szándékának változatos, eklektikus kifejeződése. Szinte valamennyi versének centrumában maga áll, mégsem egocentrikus költő, mert rendre másokért, az emberekért, az emberi közösségekért szól. Még az Istenhez szóló darabja (A fájdalom rétegei) is másokhoz címzett útmutatás, a megtisztító, lélekemelő transzcendens gondolatokra ösztönző darab. A költőről, a verselésről szóló, komor hangú művében is (A lírikus) az emberi gonoszság sokfelől leselkedő ártalmára figyelmeztet. Magyarán Juhász Miklós önkifejezésében is ott munkál a tanító szándék, a közért való aggódás és cselekvés akarata. ***Ám ez szerencsére nem didaktikus alakban jelenik meg, nem tendenciózus szövegezést kap, hanem nagyon is képes természetű, olykor expresszív kifejezéssel, netán szójátékokkal, nyelvi leleményekkel kap hangot (A spontán), vagy történeti hátterű emlékidézés, múltba tekintő poéma lesz belőle (A szeretetről és a kilátástalanságról). Versindító motívumai, végig vitt vagy elhagyott témaszálai igen változatosak; lehet ez a tó látványa (Kinézek a tóra), egy beszélgetés emléke (Bolondok alkonya), vagy a magába nézés gondolatsora (Csak). Egyszer édesanyja alakját idézi (Édesanyám), máskor természeti ihletésű példázatot alkot (Csigalét) olykor az élet végső kérdéseit feszegeti (Értelem). Stílusa eklektikus, akár formálódónak is nevezhető, de az őszinte jobbítás pedagógiai szándéka elvitathatatlan. A legtöbb versén érezni a költő hatni akarását, meggyőző szándékát, léleknevelő, jellemformáló elkötelezettségét, és minden rossztól óvó elhivatottságát (Hol; Irritáló igazak; Juhász Gyulának; Költő). Ugyancsak nyilvánvaló törekvése az erőteljes, hatásosságra törekvő nyelvhasználat, az expresszivitás és az atmoszféra sűrített megjelenítése, egyszer idillien: „Vajkörtefa rogyásig tele. / Darázsünnepnap. / Karneváli hangulat" (Kert), máskor szinte apokaliptikusan: „kínos ébredésnek / könny és vér a vége / egykor várfalon átdobott / rongy életen / a pestis mit segített / lerombolni megölni / túlélni ellenséget" (Hol). Juhász Miklós első verseskötete tipikus bemutatkozás, a friss és érdekes debütálás; kötete az újdonság érzetét nyújtja az olvasónak, akit tanúnak hív költői indulásához. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]