1950 novemberében a negyvenhárom éves Valeria Cossati jegyzetfüzetet vásárol az egyik dohányboltban, amely azért „tiltott" cikk, mert az üzlet dohányon kívül semmi mást nem árulhat. Naplóbejegyzései ettől a naptól kezdve datálódnak és a következő hat hónapot dokumentálja benne Valeria. Az asszony életének centrumában a családja, férje, Michele, valamint két felnőtt gyermeke, Riccardo és Mirella állnak.*** Nem mondhatók jómódúnak, de tisztességesen megélnek, nincsenek anyagi gondjaik. Valeria nemcsak háziasszony, ő maga is dolgozik, hogy férje jövedelmét kiegészítse. Ezzel szembe megy a hagyományokkal, amit saját édesanyja is rosszalló megjegyzésekkel nyugtáz. Valeria teljesen alárendeli magát családjának, képtelen kifejezésre juttatni vágyait, érzéseit, kerüli a konfliktusokat, hogy az otthoni kényes egyensúly ne billenjen fel, mindez azonban csak saját vágyai, álmai elfojtása árán lehetséges. Naplójában leírja érzéseit, de folyamatosan retteg attól, hogy valaki megtalálja és elolvassa mindazt, amit papírra vetett, emiatt szorong, bűntudat emészti, és attól tart, hogy titkos irományát felfedezik, ezért folyamatosan változtatja annak rejtekhelyét. Önálló térre vágyik, de minden szobában van valaki, nincs egy olyan zúg, amelyet magáénak tudhatna. A hálószobában a férje tartózkodik, aki ott szabadidejében zenét hallgat vagy olvas, a gyerekeinek saját szobája van, ezért akkor kezd írni, amikor már mindenki elaludt. Valeria „tiltott" füzetében „manifesztálódnak" a családja és a világ elől elrejtett titkos gondolatai, ez a füzet az a „hely", ahol önmaga lehet, ahová leírhatja csalódottságát, haragját, amit a férjével, gyermekeivel és általában az élettel kapcsolatban érez. A napló ad lehetőséget arra, hogy megértse érzéseit, de miközben házasságáról elmélkedik, lelkiismeretfurdalást érez, mert próbál ragaszkodni a családja által beleplántált értékekhez, elvekhez, ám eközben érzi az ellentmondást a valóság és az elvek között. Amikor az egyik kollégája kitüntetett érdeklődéssel fordul felé, újfajta érzések kavarognak a lelkében, ennek „hangot ad" naplójában is. Valeria bejegyzései bepillantást engednek korának társadalmi normáiba, a nemi szerepekbe és elvárásokba, valamint a generációk közötti különbségekbe, a háború utáni évek gondolkodásmódjába és abba, hogyan látták a nők saját szerepüket a változó társadalomban. A több rétegű, árnyalt stílusban megírt értékes regényt érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]