„A félelem korszakában élünk" – írja legújabb könyve bevezetésében a svéd politológus, statisztikus, egyetemi oktató, Bjørn Lomborg. Elsősorban az éghajlatváltozástól tartunk, az az által okozott károktól, mely sokak szerint az emberiség kihalásához is vezethet. Ma már külön fóbiát is elneveztek   [>>>]

„A félelem korszakában élünk" – írja legújabb könyve bevezetésében a svéd politológus, statisztikus, egyetemi oktató, Bjørn Lomborg. Elsősorban az éghajlatváltozástól tartunk, az az által okozott károktól, mely sokak szerint az emberiség kihalásához is vezethet. Ma már külön fóbiát is elneveztek ezzel kapcsolatban: a klímaszorongást, mely a fiatalok jelentős részére jellemző. Lomborg meglátása szerint ez a félelem erősen túlzó. Egyes elemzők, valamit a környezetvédelmi aktivisták megállapításai – például, miszerint 2030-ig van lehetőségünk megmenteni a civilizációnkat – szerinte minden alapot nélkülöznek, és a szélsőséges nyelvezetre a média is rendre ráerősít.*** A szerző az utóbbi két évtizedben vesz részt a klímapolitikáról folytatott, globális szintű vitában, mióta megírta a The Spektical Environment („A szkeptikus környezetvédő") című művét. Mint azt későbbi, Cool it – Hidegvér! (200809060) című könyvében, valamint jelen kötetében is megfogalmazza: az éghajlatváltozás nagyon is valóságos probléma, túlnyomó részben az emberek által elégetett, fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid-kibocsátása okozza, ám szerinte kezelhető. Meglátása szerint nem állunk a kihalás szélén sem – sőt éppen ellenkezőleg: „a közelgő végzetről szóló retorika meghazudtolja azt az alapvetően lényeges tényt, hogy jelenleg a földi élet jobb, mint a történelem során bármikor volt, márpedig szinte minden adat tekintetében, amit mérni tudunk". A „klímahisztéria" pedig kifejezetten káros a társadalomra, nemcsak hogy milliárdokba kerül, valamint felesleges szorongást szül, hanem olyan következményekkel is jár, hogy a jóléti társadalomban élő fiatalok a lakhatatlanná váló Föld rémképe miatt nem mernek gyermeket vállalni. Meglátása szerint arra lenne szükség, hogy ne essünk túlzásokba az éghajlatváltozással kapcsolatban, ne érveljünk úgy, hogy „most vagy soha", és ne gondolkodjunk úgy, hogy csak az éghajlat számít. könyvében leírja, miért ilyen nagy a tévedés a klímaváltozással kapcsolatban, hogy mi az igazság, majd ahhoz szolgál példákkal, „hogyan ne oldjuk meg az éghajlatváltozás problémáját". Ezt követően öt fejezetben foglalja össze, amit szerinte tenni kéne: piaci alapú megoldásként bevezetni a szén-dioxid-adót, támogatni a különféle innovációkat, alkalmazkodni a változásokhoz, olyan geomérnöki technikák kutatásával kéne foglalkozni, amelyekkel utánozhatjuk a Föld hőmérsékletének csökkenését eredményező, természetes folyamatokat, valamint a klímaváltozáson túl foglalkoznunk kell a többi fontos témával is, mint az oktatás, az egészségügy, az élelmezés, a korrupció, az infrastruktúra, a megbízható energiaellátás, a politikai szabadság vagy a diszkriminációmentesség. A kötetet jegyzetek, bibliográfia, valamint név- és tárgymutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]