A napokban volt éppen egy éve, hogy elhunyt Heller Ágnes filozófus. Még életében kezdte el válogatni azt az ötven írásból álló esszégyűjteményt, mely most posztumusz kerül az olvasók kezébe.*** Az időrendben sorakozó írások 1965 és 2010 közt keletkeztek, ám csak nagyon szerény jegyzetanyagot   [>>>]

A napokban volt éppen egy éve, hogy elhunyt Heller Ágnes filozófus. Még életében kezdte el válogatni azt az ötven írásból álló esszégyűjteményt, mely most posztumusz kerül az olvasók kezébe.*** Az időrendben sorakozó írások 1965 és 2010 közt keletkeztek, ám csak nagyon szerény jegyzetanyagot tartalmaznak, és a kiadó a megjelenési évszámokat sem tüntette föl, hogy az egész íve, egy gondolkodói fejlődésrajz bontakozzon ki. Számos politikai, etikai kérdés kerül reflektorfénybe itt olyan Heller Ágnesre ható gondolkodók kapcsán, mint Heidegger vagy Lukács György. Olvashatunk a nürnbergi per soha nem múló tanulságairól, a holokauszt irodalmi feldolgozásairól, Heidegger 1942-1943-as Nietzsche-előadásairól, amelyek a sztálingrádi csata idején megnyilvánuló burkolt náciellenességről tanúskodnak. A premarxista Lukácsról halála előtt is megemlékezett egy interjúban, ebben a könyvben is szerepel a Seidler Irmával folytatott viszonya, e viszony lukácsi "megköltésének" irodalmi-lélekrajzi leképződése, de olvashatunk az érzelmek szerepéről a műalkotások befogadásában és az akarat szabadságáról az önéletrajzi emlékezés kapcsán. Az utolsó írás a "Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!" parancsolatának morális vonatkozásait járja körül. A rövid szerkesztői előszóval ellátott kötet az intellektuális beállítottságú művelt nagyközönség olvasmánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]