A szerző gyermek-felnőtt kapcsolatokat elsősorban is a szülő-gyermek viszonyt megfricskázó, remek képes mesekönyvei a gyermeki nézőpontot érvényesítve veszik célba azokat a visszásságokat, amelyeket a felnőttek részéről a gyerek tapasztal. Így történik ez a jelen - angol nyelvű - kötetben is, ahol   [>>>]

A szerző gyermek-felnőtt kapcsolatokat elsősorban is a szülő-gyermek viszonyt megfricskázó, remek képes mesekönyvei a gyermeki nézőpontot érvényesítve veszik célba azokat a visszásságokat, amelyeket a felnőttek részéről a gyerek tapasztal. Így történik ez a jelen - angol nyelvű - kötetben is, ahol egy hatéves kisiskolás fölöttébb elgondolkoztató monológjába szövődnek bele a gyermeki sérelmek. Szó esik a "kivételezésről", amely természetesen mindig a húgocska javára billenti a mérleg nyelvét. Elhangzik - idézetképpen - az a sok-sok közhely, amivel a fáradt, hajszolt (ebből következően rendszerint a "könnyebb" megoldást választó, azaz felületes) felnőttek "kifizetik" a kérdező gyerekeket. Ezek a közhelyek hol semmitmondó válaszok, hol csak látszólag értelmes kérdések formájában jutnak el a kisfiúhoz (szeretsz-e iskolába járni, aput vagy anyut szereted-e jobban? stb.) A könyv tanúsága szerint mindez igen bőséges humorforrást is jelent. A Réber László bravúros gyermekrajz stílusú illusztrációival kísért kötet - az öt éven [<<<]