Az 1980-as Halleluja Kornis Mihály első drámája, amelyet a Katona József Színház (még mint a Nemzeti Színház kamaratársulata) mutatott be annak idején, nagy feltűnést keltve és kultúrpolitikai vihart kavarva. Jóllehet a darabnak számos szereplője van, tulajdonképpen két figurára, a "felnőttnek   [>>>]

Az 1980-as Halleluja Kornis Mihály első drámája, amelyet a Katona József Színház (még mint a Nemzeti Színház kamaratársulata) mutatott be annak idején, nagy feltűnést keltve és kultúrpolitikai vihart kavarva. Jóllehet a darabnak számos szereplője van, tulajdonképpen két figurára, a "felnőttnek látszó unokára", Lebovicsra és "rettentő öreg" nagyapjára épül, az ő fantáziálásaikból áll össze a dráma. A két főhős állandóan színen van, ám a tér és az idő szüntelenül változik körülöttük; a szeszélyesen kanyargó cselekmény három idősík, a múlt századelő, az ötvenes évek és a kései Kádár-kor bravúros egymásba tükrözésével ad szélesebb távlatot a családtörténetnek, az együtt élő generációk konfliktusának. Az asszociációsorok, az igazi és állátomások, banalitást árasztó közhelysorozatok - a történelmi tapasztalatok művészi megidézésén keresztül - tudósítanak a jellegzetes magyar átlagéletről. Kornis Mihálynak először a Végre élsz című kötetében (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1981) megjelent művét ezúttal hangoskönyv formájában, a szerző tolmácsolásában hallgathatjuk meg újra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]