Szepesi Zsuzsanna női érzékenységű költő; bármit lát meg a világban, bármi ragadja meg az életben, mindenképp magán, női lényén szűri át az élményét, vagy önmagával szembesíti. Hagyományos lírai témákat hagyományos módon sző versbe: a természet jelenségeit (a Környezet című ciklus darabjaiban), a   [>>>]

Szepesi Zsuzsanna női érzékenységű költő; bármit lát meg a világban, bármi ragadja meg az életben, mindenképp magán, női lényén szűri át az élményét, vagy önmagával szembesíti. Hagyományos lírai témákat hagyományos módon sző versbe: a természet jelenségeit (a Környezet című ciklus darabjaiban), a szeretet megnyilvánulásait (a Szeretet című fejezetben), emberi arcokat (a Sorsok – jellemek című részben) vagy épp tűnődéseit (a Tűnődések – gondolatok című ciklusban). Bármilyen témát tűz a tolla hegyére, bármilyen motívumot bont ki, minden darabjában a finom női látásmód nyilatkozik meg, így a természet látványa a féltő aggódást szólaltatja meg a lelkében (Ha korai), a szülőfalura való emlékezés a lélek kapaszkodó gyökere lesz (A falum), a téli alkony képe az elmúlás szimbólumává mélyül (Téli alkony). ***A látványból, a tapasztalatból verse végén rendre jelentéses kép, szélesebb értelmű gondolat lesz (Tavaszunk két arca; Hóra várón; A Zsigmondy-forráshoz). Formai megoldásai a régtől ismert, klasszikus poézist idézik; amiben Szepesi Zsuzsanna eredeti, az az őszinte átéltség, a belsőből jövő rezonancia intenzitása, a lélektani hitelesség. Ahogyan emlékeit idézi (Az egyik én voltam), ahogy a mai világ nem épp rokonszenves jelenségeit ábrázolja (Virtuális a jövő), abban ott van a tisztánlátás objektivitása, az érzelem ereje, a reménység illúziója; a költőnő egyszer lemondó, másszor lelkesedő, de önmagáról sosem megfeledkező, fegyelmezett lírikus. Mindig a tisztánlátó női érzékenység kap hangot verseiben: „Amerre jársz, kicsit marad -- / építeni magány-falad. // Szemed tükrén bánatszövet / nem látod, mily hűen követ" (Hideg a csend). A ráció és az emóció, az éleslátás és a finom rezonancia párhuzama csaknem minden versében ugyanoda tendál: tanulságot tenni a szépre, jóra törekvő, tiszta élet ideája mellett, és ennek a vágyát akarja fölébreszteni az olvasóban is. Szepesi Zsuzsanna a hagyományos dalforma művelője, ragaszkodik a ritmushoz, a szabályos rímes alakzatokhoz, bár olykor ellép ezektől, ír apevát, epigrammát is, de mindenkor a lelki épülés példamutatásának ambíciójával. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]