A kötet ajánlója, Zsirai László írja: „E kötet nehézsorsú emberek közé tartozó szerzője sajátos élethelyzete gondjainak megoldásához az alkoholt választotta társául. () Szenvedélybetegségétől orvosi segítséggel igyekszik megszabadulni, miközben a költészet karfájába kapaszkodva makacsul ragaszkodik   [>>>]

A kötet ajánlója, Zsirai László írja: „E kötet nehézsorsú emberek közé tartozó szerzője sajátos élethelyzete gondjainak megoldásához az alkoholt választotta társául. () Szenvedélybetegségétől orvosi segítséggel igyekszik megszabadulni, miközben a költészet karfájába kapaszkodva makacsul ragaszkodik másik szenvedélyéhez: a versteremtéshez". Így született meg első verseskötete, a Gyógyulás kertje (200213398), amelyet több önálló könyv követett, és most itt van az Eső a szitán, amelynek alapgondolata, hogy a líra a sérült lélek számára – többféle értelemben is – gyógyír. ***Vasi Ferenc Zoltán alapélménye a szenvedés: „Szenvedésem imamalmán / szívem rosta, szívem szita, / könnyeinket mind beissza" (Eső a szitán). A versírás a megtisztulás, a fölemelkedés útja is: „A szó erejével élni annyi, / mint Istentől jutalmat kapni. / Vétlenül őszintének lenni - / Isten előtt becsületessé válni" (A Lélek lelkei). A lírai alany fölfelé, az éteri szférába vágyik, látja a taszító mélyvilágot is, a lehúzó „trágyaerkölcs" alacsonyságát (Disznósors; Vége). Lírai egója sokszor nyújtózkodik kapaszkodókért, fogódzókat keres, gyermeki módon az édesanyját szólítja (Eső a szitán), aztán szerelméhez fordul (Fodor Annának; Krisztinának), vagy gyermekéért imádkozik (Fiamnak 2.), és újra meg újra Istenhez kívánkozik (Istennél lenni; Lélekismeret). Vasi Ferenc Zoltán keresetlen szavakból épülő, egyenes beszédű költészete nem merül ki a lélek öngyógyításában, mert van mondandója az élet köznapi dolgairól, az nyüzsgő emberi világról (Ítélet; Létköreink). Verseinek jól elkülönülő csoportja a keresztény hit tanításaiból táplálkozik, sokszor bibliai témákat, példázatok dolgoz föl (Mondta Jézus a romvárosban; Ne lopj!; Ne ölj!). Máskor előjön játékos énje, a rímes trükkök tudója: „Csillag reszket a levélszélen, / gondolatban hozzád értem. / Bolyong a légben a tündérmese. / Kérdezd tőlem: szeretlek-e?" (Pszichometrumok). A költő keresetlen szavakat használ, mégis sokféle szólamban versel, olykor a népköltészet modorában is (Sirató gyanánt; Rózsa, galagonya, tulipánt), de mindenkor a szavak varázserejében bízva: „A szó: szó marad. / A csend: csend. / Visszaveszem jelenlétem" (Szavak nélkül). Vasi Ferenc Zoltán nem hibátlanul tempózó poeta doctus, de egyszerű szavakkal tiszta és emelkedett szándékokat fogalmaz meg; a líra által is gyógyul, és gyógyulása közben értéket teremt. Magáról beszél, de nem az alanyi költők kitárulkozó, vallomásos attitűdjével, hanem a magát fölemelni akaró, a jobbik énjét megmutatni akaró versalkotó szándékával. A kötet szerkezetének sajátossága, hogy – a nyitó és a záró vers kivételével – a költemények címük ábécérendjében sorakoznak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]