A művészeti íróként ismert Wehner Tibor az 1980-as évek második felében ismerte meg az erdélyi származású festőművészt, György Csabát (1950-), akit mindenki csak Borgó néven szólít. A szerzőt a művész személyiségén túl megragadta sokoldalú művészete is, hiszen Borgó nem csak fest, grafikus,   [>>>]

A művészeti íróként ismert Wehner Tibor az 1980-as évek második felében ismerte meg az erdélyi származású festőművészt, György Csabát (1950-), akit mindenki csak Borgó néven szólít. A szerzőt a művész személyiségén túl megragadta sokoldalú művészete is, hiszen Borgó nem csak fest, grafikus, szobrász, faliszőnyegeket, installációkat készít, performanszokat rendez. Képvilágát absztrakt-emblematikusnak nevezik, és Joan Miro, a katalán festő szürrealizmusával rokonítják. ***(Nem mellesleg e kötetbe Borgó számos festményének reprodukciója is belekerült.) A szerző és a művész barátsága nem csak abban nyilvánult meg, hogy Wehner Tibor több esszét, tanulmányt, kiállításismertetőt írt barátja művészetéről, nemcsak kiállításait nyitotta meg számos alkalommal, de rendszeres levelező kapcsolatban álltak; e levelezés 2001 és 2012 között keletkezett saját darabjait adja közre a szerző, csaknem változatlan, mindössze néhol stilizált változatban. Wehner Tibor nem titkolt célja e kötettel, hogy a kortárs magyar képzőművészet összképéhez egy fontos részletet, unikális ecsetvonást tegyen hozzá. Szándéka, hogy Borgó „különös izzású, megfoghatatlan realitásokban tobzódó, hol áttételes, hol közvetlen utalásokkal átszőtt, a fantasztikumok világába emelkedő alkotásait" bemutassa az olvasóknak. Módszere, műfaja azonban nem a csalhatatlan állításokat megfogalmazó műelemzés; kerüli a direkt értelmezéseket, hiszen Borgó piktúrája eleve kizárja az egyértelműségeket. Ez a festészet végletesen öntörvényű, egyben az alkotói szabadság végtelenségét példázó. Így aztán Borgónak címzett leveleit adja közre, szám szerint 79-et. Az esszével rokonságot mutató levelek textusában a legtöbb szó természetesen a kortárs művészetekről esik, aktuális tárlatokról, a hazai művészeti élet eseményeiről, de olvashatunk sportról, irodalomról, folyóiratokról, fővárosi és vidéki rendezvényekről vagy épp a viccmesélésről. Mindezek közben kiderül, hogyan vélekedik a levelek írója aktuális művészeti programokról, művészekről és műveikről, meg úgy általában Budapest szellemi életéről, mondván: „Nincs unalmasabb, fontoskodóbb és az onanizációtól terheltebb hely Budapestnél, itt a legsűrűbb a hülyeség, adjon hálát az égnek, hogy távol él e koncentrátumtól". A színes Borgó-reprodukciókkal illusztrált könyv ugyan csupán az egyik levelezőpartner írásait tartalmazza, mégis kettős portrét ad: a művész és a művészeti író szellemi arcképét. A könyv képzőművészeti gyűjteményekben kaphat helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]