A nagy holland kultúrtörténész nézeteinek egyik összefoglaló műve, a Homo Ludens (1938) most új fordításban jelenik meg, közel nyolcvan évvel az első magyar átültetés után. Huizinga szerint az ember legjellemzőbb vonása a játékosság hajlama, hiszen minden kulturális tevékenység a játékból sarjadt   [>>>]

A nagy holland kultúrtörténész nézeteinek egyik összefoglaló műve, a Homo Ludens (1938) most új fordításban jelenik meg, közel nyolcvan évvel az első magyar átültetés után. Huizinga szerint az ember legjellemzőbb vonása a játékosság hajlama, hiszen minden kulturális tevékenység a játékból sarjadt ki. A mű 12 fejezetben hozza szerzője fejtegetéseit és sok-sok példáját, amelyekkel azt bizonyítja, hogy a költészet, a művészet, a zene, de még a filozófia vagy a gazdaság is az ember ősi játékos magatartásából keletkezett. ***Könyve első fejezetében (A játék mint kultúrajelenség lényege és jelentősége) állítja, hogy a játék ősibb eredetű, mint maga a kultúra; bizonyság erre, hogy a még kultúrát nem ismerő gyermek meg az állat is azért játszik, mert örömet szerez neki, a játék valóságos fizikai szükséglet. A következő fejezetekben a játék nyelvi megjelenítéseivel és kultúrateremtő funkciójával foglalkozik, rámutatva, hogy minden európai nyelvben a „játék" szónak rengeteg jelentése van. Kifejti, hogy a játék emberi szükséglet, mert az ember ősi vágya, hogy túltegyen a másikon. Úgy tartja, a játék akkor szép, ha a kultúra szempontjából értéket jelent intellektuális, erkölcsi vagy szellemi értelemben. Huizinga elemzi a játék, a verseny kultúrateremtő funkcióját, majd sorra veszi a játék kapcsolatát a joggal, a háborúval, a bölcsességgel, a költészettel, a képalkotással, a filozófiával és a művészetekkel, miközben hatalmas mennyiségű kultúrtörténeti érvanyagot vonultat föl elméletének igazolására. Például kifejti, hogy a játékos költészet ősibb, mint maga a poézis; a tánc primer játékosság; a művészet szakralitását is összefüggésbe hozza a játék átélésével. Könyve utolsó fejezetében (A mai kultúra játékeleme) a 19-20. század kultúráját elemzi olyan tényezők felől, mint a sport, a sakk vagy a kártya, de vizsgálódásait kiterjeszti a kereskedelemre is, amelyben nagy szerepe van a versenyszellemnek. Elgondolkodtató véleménye van a politika játékelemeiről, mint a parlamentáris demokrácia sajátosságáról, ahol a pártok úgy versengenek, mint a pályán a sportcsapatok. Johan Huizinga gondolatainak esszenciája, hogy a játékosság elemeinek roppant fontos szerepe van az emberi társadalom életében. A fordító kultúrtörténeti összefoglalást nyújtó utószavával kiegészített kötet a világhírű gondolkodó egyik legfontosabb munkája, amely végül is arra figyelmeztet, hogy bár a modern korban csökkenni látszik a játék szerepe, lényege és fontossága örök érvényű. [<<<]