A Virágot üzenj, szülj madarat (2018) és az Arcod kirajzolja a szelet (2020) után harmadik verseskötetével jelentkezik Vörös Viktória esztergomi magyartanár, költő. A természet szépségei, a madarak, a lepkék, a közeli Duna-part ugyanúgy megjelennek a versekben, mint a környék épített öröksége,   [>>>]

A Virágot üzenj, szülj madarat (2018) és az Arcod kirajzolja a szelet (2020) után harmadik verseskötetével jelentkezik Vörös Viktória esztergomi magyartanár, költő. A természet szépségei, a madarak, a lepkék, a közeli Duna-part ugyanúgy megjelennek a versekben, mint a környék épített öröksége, különböző mitológiai témák vagy éppen a francia kultúra hatásai.*** Bánki Éva a következőket írja Vörös Viktória verseiről: „ezt a fegyelmezett, mégis folytonos kavargást, egyszerre égi és földi zengést megerősíti a boszorkányos ritmus, a versek pompás zeneisége is". Három ciklusba (Lepkeszárny, „Antigoné húzója"; Babits Esztergomban) rendezve, összesen negyvenegy költemény sorakozik a karcsú kötetben, köztük olyanok, mint az Uszadékfa, a Duna-dal 1. és 2., a Velemér, a Taníts tengert, a Mesogaia, a Kolostorok rendje, az Ovidius visszatér, az Usébti, a Könyverdő, a Cezanne, hegyem, a Fészeknyi ima vagy a kötetcímadó Mennyi erdő. Álljon itt illusztrációként az Esztergom, örök nyaram egy részlete: „Kifordított lélek / ruhája a táj / elhalkuló lovasok / vigyázó lámpasor / sziluettem a körbástyán / részem az öröklét // Keresztülzeng a városon / a vesperás harangja / álom mezején elül // sugárzó csend". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]