Jókai Mór nemcsak az olvasók széles körében örvend töretlen népszerűségnek, de az irodalomtörténészek között is, mivel gazdag életműve számos izgalmas kérdést vet föl. Török Lajos az elmúlt évtizedben négy terjedelmesebb tanulmányt szentelt a Jókai-oeuvre talányainak, ezeket tartalmazza a kötete.   [>>>]

Jókai Mór nemcsak az olvasók széles körében örvend töretlen népszerűségnek, de az irodalomtörténészek között is, mivel gazdag életműve számos izgalmas kérdést vet föl. Török Lajos az elmúlt évtizedben négy terjedelmesebb tanulmányt szentelt a Jókai-oeuvre talányainak, ezeket tartalmazza a kötete. Az első értekezésben („A saját életem szinének keresztül kell rémlenie a munkáimon") a nagy író szépprózai műveiben föllelhető önéletrajzi vonatkozások nyomába ered.*** A Jókai-szöveguniverzumot ugyanis átszövik az autobiografikus motívumok, ezzel kapcsolatban a szerző úgy teszi föl a kérdést, milyen képet kap az olvasó Jókai életrajzáról, ha csak és kizárólag a prózai műveit ismeri. Azaz mit és mennyit árul el az író a regényeiben, elbeszéléseiben önmagáról, miféle textuális nyomokból lehet következtetni a valós életrajzi tényekre. E vizsgálat módszertani kérdéseket is fölvet a fiktív próza valóságelemeinek kiszűrése dolgában. A második és harmadik tanulmány a Jókai-filológia és –recepció két kérdéskörére irányul. A gyémántos miniszter (1850) című novella kiadástörténete ürügyén a szerző elhelyezi ezt az írásművet az életmű egészében. A hagyomány szerint ez a rövidpróza Jókai Forradalmi és csataképek 1848- és 1849-ből című könyvének darabja; a szerző szerint viszont Jókai nem e könyvébe szánta az elbeszélését. A következő dolgozat a Politikai divatok (1862-1863) kapcsán egy máig megoldatlan kérdést tárgyal: létezett-e ennek a műnek a ma ismertnél korábbi szövegváltozata. A kérdés jogos, ugyanis Jókai egy kései emlékezésében maga számolt be arról, hogy az eredeti művet a cenzúra ellehetetlenítette. Ráadásul 1862 végén a Magyar Sajtó című lapban meg is jelent egy mutatványrészlet a Politikai divatokból, ám ezzel a Jókai-filológia eddig nem foglalkozott. (E mutatványrészlet szövege a tanulmány függelékeként olvasható is a kötetben.) Az utolsó írás a Szegény gazdagok (1860) főszereplőjével, a Fatia Negra nevű álarcos bandita személyével, kilétével foglalkozik. Török Lajos négy, szakirodalmi bázison és szövegelemzéseken alapuló értekezése a Jókai-filológia és –recepció négy részletkérdését világítja meg, ugyanakkor módszertani szempontból jelentős tanulmányok ezek, hiszen rámutatnak, hogy az alaposan földolgozott és elemzett életművekben is milyen számos izgalmas probléma, rejtély búvik meg. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]