Vannak könyvek, amiket majdnem mindenki ismer, de szinte senki sem olvasott, ilyen Proust regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában (202117200). Az impresszionista stílusú, indázó mondatok tömegéből álló szövegkorpusz talán nem is hagyományos regényként, elejétől a végéig olvasandó, hanem bárhol   [>>>]

Vannak könyvek, amiket majdnem mindenki ismer, de szinte senki sem olvasott, ilyen Proust regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában (202117200). Az impresszionista stílusú, indázó mondatok tömegéből álló szövegkorpusz talán nem is hagyományos regényként, elejétől a végéig olvasandó, hanem bárhol fölüthető, mert minden passzusa magával ragadó. Ennek a különös regényfolyamnak a különös szerzőjét és grandiózus művét mutatja be a francia irodalomtörténet tudós professzora az igényes tudománynépszerűsítés modorában. ***Tudnivaló, hogy Marcel Proust (1871-1922) életében semmi különös nem történt; elkényeztetett, gazdag úrifiúként élt, a nők által kényeztetett fiatalember volt, aki elegáns szalonokban és előkelő társaságban forgolódott. Túlérzékeny, beteges és hipochonder álmodozó volt, aki eseménytelen életét szőtte regényébe, de olyan módon, hogy minden apró életmozzanatot átalakított, ezek mellett gyermekkora emlékeit, kulturális-művészeti élményeit, utazásainak tapasztalatait, csapongó érzéseit és gondolatait örökítette meg. Magyar Miklós ezt a különc írót és különös írói világát hozza közel az olvasóhoz könyve 13 fejezetében. Először is leírja Proust Párizsát, nevezetes épületeit, palotáit, metróját, az író lakhelyeit, a Belle Époque-nak nevezett korszak (1871-1914) jellegzetes életvitelét, társasági viszonyait, színesen gazdag kulturális és művészeti életét. Külön fejezetben emlékezik meg a francia főváros nevezetes szalonjairól, főképp azokról, amelyeket az író rendszeresen látogatott. Közérthetően elemzi Az eltűnt idő nyomában című monumentális alkotást, éspedig az írói nézőpont szempontjából; szól a monológformáról, a szereplők ábrázolásának módjáról, Proust költői stílusáról, az érzelmek – szerelem, féltékenység, szenvedés – megjelenítéséről, a regényfolyam képzőművészeti és zenei motívumairól. Végül Proust személyiségrajzához közöl adalékokat, említve tékozló életmódját, különc szokásait, folytonos betegeskedéseit; bemutatja az író „Mona Lisáját", Célest Albaret-et, aki 1914-től az író haláláig a házvezetőnője volt. Magyar Miklós imponáló szakirodalmi bázison alapuló könyve ugyan nem Proust-monográfia, de az író alakját és nevezetes művét az olvasókhoz egészen közel hozó tanulmányfüzér – nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményekben kaphat helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]