Fenyvesi Ottó szerint a fiatal költőnő „egy különös kiscsillag", aki beleszeretett a távoli nagy állócsillagokba, mint Rimbaud vagy József Attila, miközben – költői nyelve révén – saját fénye van. Második kötete bizonyos értelemben reflektálás az elsőre (Légörvény, 2018), ugyanakkor meg is haladja   [>>>]

Fenyvesi Ottó szerint a fiatal költőnő „egy különös kiscsillag", aki beleszeretett a távoli nagy állócsillagokba, mint Rimbaud vagy József Attila, miközben – költői nyelve révén – saját fénye van. Második kötete bizonyos értelemben reflektálás az elsőre (Légörvény, 2018), ugyanakkor meg is haladja azt, annyiban, amennyiben e kötet három ciklusa egységet képez, és a részletekből összeáll egy nagyobb tabló, világkép. Ami mindkét kötetére jellemző, hogy Nagy Lea egyrészt képes meghallani és közvetíteni a csönd hangjait, másrészt egészen egyedi a versnyelve, rengeteg eredeti prozódiai megoldást alkalmaz. ***Verseinek főbb motívumai: az univerzum csöndje, a csillagok fénye, a bolygók pályája, az egyetemes kultúra ikonikus helyei és monumentumai, az anyag molekuláris szerkezete, az idő folyása, a végtelenség távlata, a hangok és a színek impresszióinak sokasága és kivált a lírai ego figyelemmel, érzékenységgel vegyült tűnődése, meditálása. Mindezek nyomán van költészetének egyfajta éteri tágassága, spirituális légiessége, miközben egyéni kifejezései, eredeti költői nyelvének elemei, sokat mondó szóképei nagyon is karakteressé teszik kifejezésmódját. Ezenközben a lírai ego rendszerint erőteljesen jelen van a darabokban: vagy maga is beáll a képbe (Dobbanás), vagy egyes szám első személyben szólva közli gondolatait (Elveszett mondatok). A három versciklus (Iránytű; Vonulás; Zaj) csaknem valamennyi darabjában igen erős a költői jelenlét, még azokban is, amelyekben a külvilág apró mozzanatait rögzíti (Csücsök; Szétválás). A Rimbaud- és József Attila-inspirációk mellett versvilágának irodalomtörténeti, poétikai kontextusát olyan nevek is fémjelzik, mint Verlaine, Petőcz András, Tandori Dezső, Weöres Sándor. Ugyancsak sajátos vonása, hogy versnyelve közelít a prózáéhoz, és nem csak a prózaverseiben (Égszakadás; Lépések; Sophie Brasserie a férjem ajkán csüng), hanem „igazi" verseiben is: „A távolban kongatnak. / A toronytól nem messze pedig áll. / Áll a temető. Benne meg az idő. / Alatta fekete moha növekszik" (Az Indián és a Kislány). Nagy Lea második verses kötete a magyar lírai utánpótlás, a pályakezdők munkái iránt érdeklődőknek ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]