Péterfy Gergely regényének „blikkfangos" címválasztása, vélhetően történetére irányítja majd az olvasók figyelmét. Azonban a nagy orosz íróhoz, nem vagy alig és úgyis csak áttételesen van köze a regény történetének. A megközelítőleg nyolcan esztendőt és három generáció életét átfogó regény, egyes   [>>>]

Péterfy Gergely regényének „blikkfangos" címválasztása, vélhetően történetére irányítja majd az olvasók figyelmét. Azonban a nagy orosz íróhoz, nem vagy alig és úgyis csak áttételesen van köze a regény történetének. A megközelítőleg nyolcan esztendőt és három generáció életét átfogó regény, egyes szám első személyű elbeszélője, a már gyermekkorában elhízott, és élete végéig kövér figura, a gúny céltáblája, esendő, visszahúzódó, kissé szánalomra méltó alak. ***A fiút egyedül neveli az édesapja, mert anyja már meghalt és az egyik legkedvesebb barátjához, Kristófhoz jár át naponta, a Duna-partján fekvő, Waldstein házba. Ez a ház a „habarcsa", az összetartó ereje, az események történéseinek fő színtere a regényben. A regény kezdetén a tizenöt éves kamasz fiú már amennyire emlékeiben vissza tud kutatni, arról vall, hogy mindig is szerelmes volt Kristóf édesanyjába, Olgába. Ezt azonban soha nem „gyónta" meg barátjának, aki talán szemérmességből, talán mert tényleg észre sem vette, nem tulajdonított különösebb fontosságot, ennek az érzelemnek. Olga édesapja, idős tudós, aki a Tudományos Akadémia nagyterme helyett egy kocsmában adja elő beszédeit az idős emberekből álló, baráti asztaltársaságnak. A férfi, mintha tökéletesen belemerevedett volna a múltba, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a klasszika filológia iránti érdeklődést már elmosta a háború utáni kommunizmus szele. A Waldstein ház lakói és az idelátogató entellektüellek nem engedik betolakodni az életükbe a változásokat, többek között kirekesztik a hétköznapokból a hatvanas években, a lakások többségében már központi helyet elfoglaló televíziót, és egészében véve megpróbálnak abba az értelmiségi létbe belemerevedve élni, amely a háború előtti esztendőkben a sajátjuk volt. A szerző elkíséri Olgát nagymama korig, amikor az idős asszony, kétségbeesetten döbben rá arra, hogy valamikori vágya, hogy elhagyja az országot, már nem valósulhat meg. Eközben Kristóf élete két nő, Lívia és Dóra mellett újabb és újabb irányokat vesz. A második világháború utáni éveken keresztül az 1956-os forradalom eseményeiig, és a család ebben részt vett szerepéig, majd a rendszerváltás és az utána következő esztendőkig vezeti el olvasóit a szerző, aki érzékelhetően arra keresi a választ, hogy az egykori értelmiség tagjai és utódaik, miként jutottak el abban az „állapotba" amelyben napjainkban egzisztálnakAz Ünnepi Könyvhétre megjelent regényt vélhetően keresni fogják, széles körben lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]