Szégyenérzet tölti el őket, és ezért némaságba burkolóznak azok, akik mindent megtesznek a gyermekáldásért, valami oknál fogva mégis le kell mondaniuk róla. De azt is félünk kimondani, ha a szülői szerep nem szerepel vágyaink és terveink között. Éppen ezért különösen értékesek azok az irodalmi   [>>>]

Szégyenérzet tölti el őket, és ezért némaságba burkolóznak azok, akik mindent megtesznek a gyermekáldásért, valami oknál fogva mégis le kell mondaniuk róla. De azt is félünk kimondani, ha a szülői szerep nem szerepel vágyaink és terveink között. Éppen ezért különösen értékesek azok az irodalmi alkotások, amelyek mernek őszintén, nyíltan beszélni ezekről a kérdésekről. Mert tagadjuk vagy sem, napjainkban is elvárás a nőkkel szemben, hogy anyává váljanak.*** A közgondolkodás szerint, akinek nincs gyereke, az önző, karrierista, netán gondja van a nőiességével. Valójában azonban ahány gyermektelen nő, annyiféle történet. Végre itt a bizonyíték, Tanács Eszter riportkötete, amelyben tizennyolc hölgy köztük Bocskor Bíborka énekesnő, Csákányi Eszter színésznő és Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó beszél arról, hogyan éli meg gyermektelenségét. Van, akinél tudatos döntés eredménye a gyermektelenség, másoknál a (megfelelő) párkapcsolat hiánya, egészségi problémák vagy elrettentő családi minták állnak a háttérben. A mindenképpen hiánypótló kötetben megszólal még családszociológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szakember, pszichológus is. Az interjúk megerősítik a (feltehetően többnyire női) olvasót abban, hogy bárhogy is dönt, a boldogságához az önazonos utat kell járnia, ha pedig nem az ő választása a gyermektelenség, akkor erőt meríthet, ötleteket kaphat a helyzet elfogadásához, feldolgozásához. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]