Nora Szentiványi Budapesten született, majd miután csecsemőként, szüleivel együtt, 1970-ben elhagyta Magyarországot a család Svédországban telepedett le, itt nőtt fel a szerző is, aki jelenleg Norvégiában él. Budapesti látogatásainak "lenyomata" a kötet, mert a rendszerváltozás óta többször is   [>>>]

Nora Szentiványi Budapesten született, majd miután csecsemőként, szüleivel együtt, 1970-ben elhagyta Magyarországot a család Svédországban telepedett le, itt nőtt fel a szerző is, aki jelenleg Norvégiában él. Budapesti látogatásainak "lenyomata" a kötet, mert a rendszerváltozás óta többször is meglátogatja, az azóta is ugyanabban a kicsinyke lakásban élő nagymamáját. A regény során kibomlik egy harmadik generációs történet, amelynek mesélője, a szülőhazájától messzire került unoka, megkísérli összerakni a szeretett Nagymama életét, azokból a "színes üvegcserepekből", emléktöredékekből, amelyek az évek során neki jutottak. Sok más, magyar disszidens sorsához hasonlóan, a történet narrátorának szülei is azért hagytak maguk mögött mindent a hetvenes években, mert reményük sem volt arra nézve, hogy a diktatúra, amelyben élniük kellett, valaha is véget ér. Miután a fiatal házaspár, a Nagymama lakásában alig fért el újszülött gyermekével, külön lakásra azonban semmiféle kilátásunk nem volt, összecsomagoltak és elmenekültek a félelmen, kiszolgáltatottságon alapuló Kádár rendszerből, hogy nyugaton, egy szabad világban kezdjék újra az életet. Ezután a Nagymamát becitálják a rendőrségre, számos fenyegetéssel próbálják meg szóra bírni, de a legfélelmetesebb számára az, amikor közlik vele, hogy soha nem láthatja többé az unokáját. Az évek azonban telnek-múlnak, rendszeresen jönnek külföldről az ellenőrzött levelek, magnókazetták, és a magányos Nagymamát, akit csak ez tart életben, végül ismét láthatja a családja. Ám az unoka ekkorra már felnőtt, neki is férje, gyermekei vannak, és az elveszett éveket már nem lehet bepótolni. A Nagyi pedig egyre öregebb, betegesebb, és már a nyolcvanas éveinek közepét is túlhaladta, de mindig repesve várja a család haza látogatását. A jóindulatú szomszédok, akik nagyon szeretik a Nagymamát, mindenben segítenek neki, ám a mesélő gyanakodva fogadja ezeket a megnyilvánulásokat, mert bizalmatlan, nem szereti a szomszédokat, nem szereti az országot, és nem szeret itthon lenni sem. A lakás, a Nagymama életének színtere, beszédes képekben mesél a hajlott korú asszony életéről, a szerző pedig 1926-ra, a Nagymama születési dátumáig visszanyúlva kísérli meg, összerakni a mozaik kockákból a szeretett Nagymama életét. Bepótolni azonban az egymástól távol töltött éveket már nem lehet, mert a távozás örökre megpecsételte az itthon maradottak hétköznapjait és az elmentek, más országokba távozottak életét is. Mindazoknak érdemes ajánlani, akiknek hasonló életfeladat, sors jutott osztályrészül, de szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthat a regény. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]