Molnár Lamos Krisztina magasan kvalifikált, két szakvizsgával, több mint húszéves tapasztalattal rendelkező ápolónő, aki sok más sorstársához hasonlóan, nem tudott itthon megélni a fizetéséből, és negyven éves korához érve, amikor már két gyermeke felnőtt, elhatározta, hogy Angliában próbálja meg   [>>>]

Molnár Lamos Krisztina magasan kvalifikált, két szakvizsgával, több mint húszéves tapasztalattal rendelkező ápolónő, aki sok más sorstársához hasonlóan, nem tudott itthon megélni a fizetéséből, és negyven éves korához érve, amikor már két gyermeke felnőtt, elhatározta, hogy Angliában próbálja meg anyagilag megalapozni a jövőjét. Ennek az útnak az érzékletes krónikája a kötet, amely kislány korától kíséri végig a szerző életének fontosabb állomásait. A jól tanuló Krisztina már kamaszként is ápolta a család egyik beteg tagját, és mindig is szeretettel, empátiával fordult az elesettek felé. Érettségi után megszületett első gyermeke, ekkor végezte el a kétéves ápolónő képzőt. Szülésznő szeretett volna lenni, de egyik oktatója eltanácsolta a pályáról, mondván nagyon vékony és erőtlen, nem lenne képes világra segíteni egy gyermeket. Ezután kórházi ápolónőként, lelkiismeretesen, hivatásának élve, a betegek iránt megéréssel és szeretettel végezte munkáját, ám fizetése nem volt elég arra, hogy a család gyarapodni tudjon. Amikor negyven esztendősen, egy Angliába ápolónőket kiszervező iroda ajánlásával elindult a nagy útra, jövendő munkahelyére, South Yorkshire-be, még nem sejtette, hogy hányféle akadállyal kell megküzdenie, amelyek közül a honvágy, a család hiánya, jelentették a legnagyobb kihívást. A szerző nem „szépíti" a történéseket, pontos „látlelet" ad a hazájuktól távol élő, „migránsok" gyakorta könnyekkel „átitatott" életének hétköznapjairól. Arról, miként próbálnak beilleszkedni és barátokra lelni a kint dolgozók, és arról, hogy ez többnyire nehéz, és néha lehetetlen vállalkozás. A szerző egy pszichiátrián kezdett dolgozni, itt egy ápolt megütötte őt, és ekkor elhatározta, hazalátogat Budapestre, hogy családja körében merítsen erőt a visszatéréshez. Ezután új helyen kapott állást, de mivel folyamatosan képezte magát, már nem „egyszerű carerként", hanem magasabb szintre lépve, több felelősséggel járó ápolónőként végezte munkáját. Dél-Anglia, Devon, majd Kent megye az újabb állomások és úgy tűnik itt már „nyugvópontra" ért a szerző angliai élete. „Nővér vagyok tehát, itt idegenben is. Végre megint a szakmámban dolgozom, amire születtem, amihez igazán értek." – írja kötetének záróakkordjaként. Egy bátor és hivatásának elkötelezett asszony alakja bontakozik ki a jól megírt, mások számára is tanulsággal szolgáló történet nyomán. Mindazoknak ajánlható, akik külföldi munkavállalásra készülnek, de szélesebb körben is érdeklődésre tarthat számot. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]