A közismert pszichiáter a női és a férfi lélek kíméletlen elemzése után kissé szelídebb kötettel jelentkezett, amelynek témája az ember. Két, negyvenes éveire talán már felnőtt férfi - akik közül az egyik szakács, aki nemcsak főz, hanem festményeket is készít - beszélget az ételekről és az életről.   [>>>]

A közismert pszichiáter a női és a férfi lélek kíméletlen elemzése után kissé szelídebb kötettel jelentkezett, amelynek témája az ember. Két, negyvenes éveire talán már felnőtt férfi - akik közül az egyik szakács, aki nemcsak főz, hanem festményeket is készít - beszélget az ételekről és az életről. Bár csak négy évtizedet éltek meg, ebbe mégis nagyon sok minden fért, hiszen gyerekként még a rendszerváltás előtti Magyarországot, annak valóságában élő, de háború előtti értékeket őrző nagyszüleik életformáját is megismerték, de már tudják azt is, hogy egy jobb étteremben a séf amouse-buche-t, üdvözlő-kóstoló falatokat küld ki a vendégnek, amíg az a rendelésre vár. Komoly, lecsendesedett, fontos beszélgetés ez, két férfi számvetése arról, mi és miért fontos, mi a valódi érték. Az élet dolgainak megtárgyalása ugyanúgy halad, mint az ételsor: első az előkészület a konyhában is - azaz bátorságot kell venni a feladathoz, majd jön az előétel - párja a fejezetben a félelem, bort is kell választani, ahogyan folytonosan döntéseket is kell hoznunk az életben. A leveseknél sor kerül a fájdalom feltérképezésére, majd a főételt a mértékletesség jellemzi. És mi a teendő, ha a desszert az elválás lesz? Csernus Imre saját párkapcsolatának tanulságait is megosztja az olvasóval, és talán nem véletlen, hogy a kávénál újra előkerül a mosoly. A könyvben valódi, ínycsiklandó receptek, és a végén hungarikumok jegyzéke is található. [<<<]