A felnőttek nagy része nem rajzol: ?nem tudok?, mondják. A gyerekek szinte kivétel nélkül örömmel rajzolnak, azok is, akik felnőttként azonnal hárítják a kérést: rajzolj nekem valamit. Egyetlen kivétel van, amikor az apukát vagy anyukát a saját gyereke kéri erre. Ilyenkor azonnal a ceruza után   [>>>]

A felnőttek nagy része nem rajzol: ?nem tudok?, mondják. A gyerekek szinte kivétel nélkül örömmel rajzolnak, azok is, akik felnőttként azonnal hárítják a kérést: rajzolj nekem valamit. Egyetlen kivétel van, amikor az apukát vagy anyukát a saját gyereke kéri erre. Ilyenkor azonnal a ceruza után nyúlnak és sorra készülnek a nyuszik, kutyák, házak, kertek a papíron, és közben újra ráébrednek, milyen jó soha nem létezett élőlényeket, fel nem épült meseházakat és csodajárműveket teremteni. A szerző több, mint harminc éve foglalkozik gyerekekkel, a gyerekek verbális és képi kifejezőképességével, tanulmányozza és csodálja ötletességüket. A hazugság forradalma (a kisgyermekek és a valóság) és a Ribizlikávé (a gyerekek nyelve és világa) című könyvei után, a trilógia harmadik darabja ez a könyv, ami a ?gyerekrajzokban tetten érhető értelmi és érzelmi látást, ?a rajzban gondolkodást vizsgálja?. A könyvben tizenkét fejezetet találunk, amelyek különböző, a gyerekek életében, kérdéseiben gyakran előforduló témákat, helyzeteket dolgoznak fel rajzokon keresztül. A szerző rengeteg gyermekrajzot és a saját, kislánya számára, illetve vele együtt készített képeit mutatja be. A könyv nemcsak kisgyermekes, illetve kisgyermekekkel foglalkozó felnőttek számára lehet érdekes, hanem mindenkinek üdítő és hasznos perceket szerez az olvasása, aki szívesen emlékszik vissza saját óvodáskori, kisiskoláskori ?műveire?. [<<<]